A jó pizza
-
Milyen is a jó pizza?
Véleményem szerint a jó pizza megtartja olaszos jellegét, de a Magyar ízlésvilágnak megfelelően készül mindennap használatos anyagokból.
-
Mivel én is nagyon szeretem a jó pizzát, de minden esetben, amikor rendelek egyet a pizzériából, felmerül bennem a kérdés: vajon milyen körülmények között készült étkezésem tárgya? De ez nem csak a pizzával kapcsolatban van így, hanem általában mindenféle étellel, ami nem az én konyhámban készül. A pizzával kapcsolatban csak az a különbség, hogy amíg az egyéb ételeket gond nélkül készítem el, addig a pizzával szemben van, illetve eddig volt bennem egy különleges tisztelet. Valami olyasféle tisztelet, mint ahogy gondolom van tisztelet egy olasz emberben is az Egri Bikavérrel kapcsolatban. És ez így helyes! De én mégis azt mondom, hagyománytisztelet ide, vagy oda, bizony én megpróbálom elkészíteni a magam pizzáját a saját konyhámban, hogy a kérdés ne merüljön fel többé.
-
És elkezdtem kutatni az interneten, hogy okosodjak pizza ügyben, és minél előbb elkészíthessem a pizza magam ízlésére alakított változatát, de úgy, hogy az mégis megőrizze az eredeti olaszos jellegét.
-
Internetes kutatásom során aztán fel bátorodtam, mert kiderült, hogy a pizza a hosszú évezredek alatt szinte az egész világon elterjedt, és több-kevesebb módosításokkal minden nép kialakította a saját ízlésvilágának megfelelő változatot. Magam is így tettem az alábbi recept alapján. Az egyszerűség kedvéért a hagyományos nagyalakú tepsiben sütöm.
Hozzávalók:
-
1.5 dl tej,
1 kávéskanál cukor,
2 dkg élesztő,
40 dkg finomliszt
1 kávéskanál só,
4 evőkanál olaj,
olaj a kenéshez,
kevés oregáno,
csiprtnyi bors.
Elkészítés:
-
A tejet éppen csak meglangyosítjuk, egy nagyobb bögrébe öntjük, hozzáadjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és jól elkeverjük.
Meleg helyen felfuttatjuk, azaz a bögre pereméig hagyjuk kelni.
A lisztet egy tálba tesszük, és a közepébe mélyedést alakítunk ki. Beleöntjük a tejben felfuttatott élesztőt, és a széléről csak annyi lisztet keverünk hozzá, hogy galuska lágyságú masszát kapjunk - vagyis kovászt készítünk, és a tálban lévő lisztből egy keveset a tetejére szórunk, tiszta konyharuhával letakarva 10-20 perc alatt a kétszeresére kelesztjük.
-
Mikor meg kelt, hozzáadjuk a sót, az olajat, a csipetnyi borsot és annyi langyos vizet, hogy kissé ragacsos, lágy tésztát kapjunk (1-1,5 dl).
Ezután kézi robotgép spirálbetétjével, vagy csak kézzel addig dagasztjuk, amíg a tészta el nem válik a tál falától.
Tetejét megszórjuk liszttel, és konyharuhával letakarva hagyjuk a kétszeresére kelni (30-40 perc).
-
A megkelt tésztát lisztezett deszkán erőteljesen átgyúrjuk, miközben kissé összeesik, de az nem baj, mert a tészta minőségét nem rontja.
Mostmár a tenyerünkkel a kívánt nagyságúra és formájura nyújtjuk.
-
A sütőt 220 fokra (gázsütő: 4. fokozat) előmelegítjük.
-
Olajjal kikenjük a tepsit, belefektetjük-nyomkodjuk a tésztát úgy, hogy a közepén vékonyabb, a peremén pedig vastagabb legyen. A tésztalapot villával megszurkáljuk, és pár percig a forró sütőbe tesszük elősütésre, hogy a majd rákerülő feltét ne áztassa el a tésztát. A sütőből kivéve vékonyan megkenjük olajjal, paradicsomszósszal, (pizzaszósszal), megrakjuk tetszés szerint sajtdarabkákkal zöldségekkel, gyümölcsökkel, hússal, vagy csípős kolbásszal, kevés oregánót és kakukkfüvet szórunk rá, majd a forró sütőben a feltét mennyiségétől függően 20-30 percig sütjük, hogy a tészta széle aranybarna színt kapjon.
